[URIS id=990]
[URIS id=812]
[URIS id=793]
Kovács Domonkos 1. osztályos tanulónk 2018. március 7-én az Arany János vers- és prózamondó versenyen II. helyezést ért el!
Asztalitenisz
[URIS id=757]
[URIS id=733]
[URIS id=705]
Márton-nap: libagágogás helyett diákszavalatok
„Aki Mártonkor libát nem eszik, egész évben éhezik”– tartja a népi bölcsesség. Jóllehet a ludak a maguk fizikai valójában nem jelentek meg, viszont sűrűn emlegették őket az általános iskolában rendezett Márton-napi vers- és prózamondóverseny keretében a kisebb és nagyobb diákok.
Az idei versengés egyszerre zajlott a hagyományok és az újító szellem jegyében. Nevezni ezúttal is szárnyasokról, főleg libákról szóló műalkotásokkal lehetett, ám a korábbiaktól eltérően a versenyzői korosztályokat kiszélesítettük 1.-8. osztályig. Ez utóbbi aztán nem várt következményekkel járt, ugyanis közel 20 iskola 100 főnél több reprezentánsa küldte el részvételi szándékát. Így a legnehezebb feladatnak nem a megtanult szövegek bemutatása bizonyult, hanem a vetélkedésre jogosító regisztráció megszerzése. Másrészt kiderült, hogy a Művelődési Ház nagytermét lassan kinövi a rendezvény, a megnyitó idején egy gombostűt sem lehetett leejteni a zsúfolásig megtelt helyiségben.
A verseny többi része azonban a megszokott „forgatókönyv” szerint zajlott. Az óvodások bájos megnyitó műsora remekül oldotta a versenydrukkot, a szavaló diákok mind a 9 helyszínen komoly művészi élményben részesítették a hallgatóságot, alapos fejtörést adva ezzel a zsűritagoknak. Az ítészeknek ezúttal is nagyon nehéz dolga volt, a szülők által (felajánlott és) működtetett büfében jól fogyott a szendvics, az üdítő és az édesség (bár az autentikus libapecsenye nem volt kapható). A verseny és az eredményhirdetés közti „táncház” pedig fényesen bizonyította, hogy a kultúra ápolása nem csak szavakban, hanem mozgásban is történhet.
Az eredmények felsorolása valószínűleg egy egész Hírmondót megtöltene, így most legyen elég annyi, hogy egyetlen versenyző sem maradt ajándék és elismerés nélkül.
[URIS id=637]
[URIS id=459]
https://www.mediaklikk.hu/video/ismerd-meg-2017-01-01-i-adas-3/
Erdélyben jártunk
Iskolánk 7. osztálya és néhány nyolcadikos tanuló a HATÁRTALANUL pályázaton 5 napos utazást nyert Erdélybe.
- szeptember 21-én reggel 6 órakor gyülekeztünk az iskola előtt. Sajnos esett az eső, de a kedvünk töretlen volt, izgatottan vártuk az előttünk álló napokat és az érdekes programokat. Néhány óra utazás után délben értünk a határra. Az első állomás Nagyvárad volt, ahol megnéztük a püspökség templomát a Szent László szoborral és mellette a püspöki palotát.
A város csodás Főterét és a teret körülölelő század eleji épületeket az eső miatt csak a buszból láthattuk, de így is pompásak voltak. Utunk következő állomása Nagyszalonta volt, amely Arany János születésének 200. évfordulója kapcsán kiemelkedő programmá vált. Itt a Csonka toronyban (amely már nem csonka) néztünk és hallgattunk meg egy
igazán élvezetes interaktív előadást a költő óriás életéről, sőt láthattuk azt a képet is a toronyról, amelyet Petőfi Sándor rajzolt, amikor barátjánál járt. Ezután a buszunkkal felkapaszkodtunk a Király-hágóhoz, ahonnan már Erdély gyönyörű dimbes-dombos vidékeire láttunk rá.
A következő megálló – sok érdekes, buszból látott szép település után – Körösfőn volt, ahol szalagot helyeztünk el Vasvári Pál emlékművénél, majd a csodaszép kazettás mennyezetű templomban jártunk. Este 8 órára érkeztünk meg Torockóra, a meseszép faluba, ahol a 4 nap során a szálláshelyünk volt.
Második napon a reggeli után elmentünk megismerni a falut. Hallhattuk a különleges épületek keletkezésének történetét és megnéztük a helyi múzeumban a régi mesterek szerszámait, a helyi viseletet és a berendezési tárgyakat. Aztán nekiindultunk Torockó hegyének, a Székely-kőnek a megmászására. Útközben egy vízimalmot is megnéztünk, aztán irány a csúcs! Meredek hegyoldalon vitt minket a turista jelzés és a szeles, felhős idő ellenére nagyon élvezte és mindenki jól bírta a túrát. A hegytetőn, amely 1129m magas volt, nagyon szép kilátás tárult elénk.
Lefelé menet az idegenvezetőnk mutatott egy 2. világháborús lövészárkot, melyben hajdanán magyarok védekeztek. Köves, meredek terepen jártunk, de szerencsére baleset nélkül leérkeztünk. A napot – kellemesen elfáradva – finom vacsorával zártuk.
A következő napon nagyon sok látnivaló várt ránk. Reggeli után elindultunk a Torockószentgyörgyi Sajtüzembe, ahol bemutattak nagyon sok fajta ott készült sajtot és kóstolni, valamint vásárolni is lehetett. Ezután a föld alatt folytattuk a kirándulást, mert ellátogattunk a Tordai Sóbányába. Ebből a hatalmas bányából korábban Európa felébe szállították az ásványt, így óriási terek alakultak ki a föld mélyén, amelyekben ma színház, mini golfpálya, több pingpong asztal, csónakázó tó és óriáskerék is található. Mindenki megnyalta a bánya falát, ami valóban sós volt és az egyik teremben még visszhanggal is játszottunk. Délután Torda városában tettünk egy sétát, ahol a fejedelmek házánál is jártunk: a nevét onnan kapta, hogy itt szálltak meg az országgyűlésre utazó főemberek. A közeli Kolozsvárra is ellátogattunk, ahol közös fotó készült igazságos királyunk, Mátyás szülőházánál, valamint a Szent György templom előtti híres lovas szobrát is megcsodáltuk.
Erre a napra még egy programot terveztünk, ami az eső miatt majdnem meghiúsult, de a bátrabbak a rossz idő ellenére nekiindultak a Tordai hasadék bejárásának. Hatalmas sziklafalak között, függő hidakon át vitt a csodaszép kiránduló út a szurdokban folyó patakocska partján. Akik elmentünk, mind úgy gondoltuk: kár lett volna kihagyni ezt az élményt.
Negyedik napunkat Nagyenyeden kezdtük. Itt először a céhek által készített bástyákat és a várfalon belüli templomokat néztük meg. Ezután a híres Bethlen kollégiumban jártunk, amely szépen felújítva szolgálja a város oktatását: óvodásoktól középiskolásokig tanulnak itt. A kollégium udvarán csengő áll, ott még ma is azzal jelzik az órák elejét és végét.
Megkoszorúztuk Kőrösi Csoma Sándor emléktábláját, aki az iskola diákja volt és még a díszterembe is felmehettünk az épület eredeti, több száz éves lépcsőin. Ezen a napon még Gyulafehérvárra is ellátogattunk. Ott a várat kettős fal védi, közte mély árokkal. A várban egy nagyon régi, 1008-as alapokra épült templomot néztünk meg, amelyben a Hunyadi család több tagjának a sírját láttuk. Délben a templom előtt zenés őrségváltás zajlott, amelyben lovak is szerepeltek. Ezután szabadon lehetett a várban sétálni, emléktárgyakat vásárolni, és a kíváncsiak még egy ortodox templom belsejében is szétnézhettek. Vissza a szálláshely felé délután megálltunk a torockószentgyörgyi várnál, ahol felmásztuk a várromhoz és bejártunk minden zugát.
Onnan is szép kilátás tárult a szemünk elé a környékbeli hegyekkel, legelőkkel, erdőkkel. Utolsó este Torockón még lehetőség volt vásárolni helyi készítésű lekvárokat, gyapjú zoknikat, hűtőmágneseket és szebbnél szebb emléktárgyakat.
Az utolsó napon korán talpon voltunk, mert még hazaúton is sok program várt ránk. Az első város, ahol szétnéztünk, Zilah volt. Itt is áll egy szép régi kollégium, ahol híres magyar költők, írók diákoskodtak, köztük Ady Endre, akinek mellszobra az épület előtt található. A közelben megkoszorúztunk egy látványos Wesselényi szobrot, amely a jobbágy felszabadításnak állít emléket. Ezután Ady Endre szülőfalujába, Érmindszentre látogattunk. Sajnos, a költő szülőháza és a később épült kúria zárva volt, de az ablakon bekukucskálva láttuk a szoba régi berendezési tárgyait és családi fényképeket.
Az utolsó látnivaló Nagykárolyban várt ránk: egy romantikus lovagvárra emlékeztető kastély, amely a Károlyi család tulajdona volt.
Egy rövid kastélykerti séta után kaptunk még egy kis szabadprogramot, majd élményekkel, kalandokkal telve hazaindultunk.
Ez alatt a néhány nap alatt sok-sok épületet láttunk, híres-neves magyarokról hallottunk és Erdély nagyon megkapó részein jártunk. Gazdagabban tértünk haza, mindig szép emlékekkel fogjunk visszaidézni az itt eltöltött napokat.
Kőhegyi Vivien, Kecskés Szebasztián, Bagi Kata, Bokros Veronika, Király Bernadett, Nagyfalusi Anna, Galambos Lívia, Király Krisztián, Kissné Matin Éva, Kovács Mónika, Pintér Zoltánné
[URIS id=319]
Márton napi verseny
[URIS id=239]